Lovakról: Fajták képekkel

Hackney:

A fajta körülbelül a XVIII-XIX. században alakult ki Angliában. Melegvérű. A fajtát előszeretettel használják fogatban, show-kon és ügetőversenyeken. Elsősorban a látványos ügetőmozgásáért kedvelik, ez is volt a fő tenyésztési cél. Ugyanakkor a fajta mutatós és szépen teljesít az ügetőversenyeken is. A fajta két fajtából alakult ki. A Norfolki és a Yorkshirei ügető lóból. Azt tudni kell, hogy a Hackney fajta szoros rokonságban van a Telivérrel.
A Hackney fajtának a kezdetekkor két típusa alakult ki, egy könnyebb és egy nehezebb, testesebb típus.

A Hackney Tenyésztők Egyesülete 1883-ban alakult meg. A két fajtából szépen lassan egy fajta lett.

Megjelenését tekintve igen kecses, gyönyörű alakot formál. Leghíresebb egybéként az ügetőmozgásáról. A fej kicsi, félkosfej, kicsi fülekkel és nagy szemekkel. A nyak magasan illesztett, mellkasa mély, marja alacsony. Háta középhosszú. Jellemző a fajtára az úgynevezett "zászlós faroktartás". A mellső végtagok hosszúak, akciók mozgásúak. Ugyanakkor a hátsó végtagok viszonylag rövidek.
Marmagassága 155-160 cm, bármilyen színben előfordulhat, de leggyakoribb a pej. A tarkákat kevésbé fogadják el. Fogatlónak és hátaslónak hasznosítják.
Kép:

Shagya-arab:

A Shagya arab, Magyarország fajtáinak egyike. Ezt a fajtát nagy becsben tartják mind a magyarok, mind a külföldiek. Kiváló hátasló, híres a minőségéről. Arab jellegű és a XIX. századból származik. 2004.-ben OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánítva.

Magyarországon a tenyésztési központja a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon található, amit 1789-alapítottak. 1816 után a tenyésztési előírásaik megkomolyodtak a Shagya-val szemben, meghatározták a tenyészcélt, miszerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhetik, így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik, bár 4 fajtát is meg kell említeni, amely hozzájárult a kialakulásához: arab, spanyol, magyar, és angol telivér.

A fajta nevét az alapító mén nevéből kapta. 1836-ban Shagya a 160 cm-es szürke mén Szíriából érkezett bábolnára, és vele kezdődött meg a fajta tenyésztése.

Hátaslónak kiváló, de fogatlónak, kocsilónak is alkalmas. Találkozhatunk a fajtával díjugratásokon és díjlovaglásokon is. Élénk vérmérsekletű, de szelíd és tanulékony.

A fajta kialakulása:

A XVIII. században az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének lovassága egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A katonák igényei a hidegvérű lovak felől egyre inkább a gyors és kitartó lovak felé fordult, amiknek a lovas parádékon az elegancia elvárásainak is meg kellett felelniük. Mária Terézia és fia II. József is sokat tett a lovasművészetekért és a lótenyésztésért. Még rendeleteket is adtak ki a tenyésztés szabályozására. 1789-ben pedig Bábolna-Banapusztán megalapították a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova csak küllemre és teljesítményre történő szelekciók után kerülhettek be a lovak. Csekonics József kapitány - aki a tenyésztést felügyelte - főként mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy berber ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására.

1816-ban olyan határozat született, mely szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik. Ezért expedíciót szerveztek a Szíriai sivatagba azokhoz a beduinokhoz, akik tiszta arab telivéreket tenyésztettek. Csak azokat a kancákat és méneket vásárolták meg, melyek nagyok, nemesek, erősek és kitartóak voltak, majd tenyésztésbe állították őket. Így jött létre az a bábolnai arab fajta, amit ma shagyának nevezünk. Az 1856-57. évi expedícióról a megbízott tiszt nem csak elsőosztályú lovakat, hanem egy beduin fiút is hazahozott. A fiú azért csatlakozott a csoporthoz, mert nem akarta elhagyni az apjától megvásárolt lovakat. A császár először kadétiskolába küldte, majd megtette a bábolnai ménes ménesparancsnokává. Ő Fadallah el Hedad Mihály. Az ő expedíciói során került Magyarországra a fekete mén O'Bajan, valamint Koheilan is. Később Pettkó-Szandtner Tibor lett a ménes vezetője.

Sajnos a második világháború után a ménes sorsa felett nem szakemberek, hanem politikusok döntöttek. Ők nem értették és nem tartották fontosnak a lovak tenyésztését, ezért Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították és baromfitenyészetet hoztak létre. Az értékes bábolnai arab lovak nagy számban kerültek a nyugat-európai tenyésztőkhöz. Miközben a 60-as évek végétől a Bábolnai Ménes új utakat próbált keresni az arab telivér tenyésztésben, a bábolnai Arab Fajta - melyet Shagya Arab Fajtának neveztek el - meghódította az arab lovak szerelmeseit Európában és szerte a világban. Az utóbbi néhány évben a bábolnai Arab Ménes ismét virágzásnak indult.

Tulajdonságai:

A Shagya-arab tömegesebb, inkább "félvéres" benyomást kelt, ennek ellenére nemes küllemét nem veszítheti el. A Shagya-arab az arab fajtajelleget magán hordozó, de a telivér arabnál tömegesebb, nemes, arányos, elegáns ló.
Feje száraz, harmonikus, nemes, ék alakú, széles homlokkal, kiemelkedő szemboltozattal, távol ülő, sötét színű, értelmet sugárzó szemekkel, finom orrcimpákkal, melyek izgalmi állapotban szinte négyzetszerű alakot öltenek. A fülek kicsik és kecsesek, hegyük egymás felé görbül. Az orrhát homorú, vagy egyenes.
A nyak magasan illesztett, mérsékelt hosszúságú és ívelésű, melyet vékony szálú sörény díszít. A mar jól izmolt, a hát középhosszú, olykor rövid, rugalmas és feszes, amely jó kötéssel kapcsolódik a jól izmolt, egyenes farhoz. A far terjedelmes, a hátsó végtagok szabályosak. Jellemző a magas faroktűzés és zászlós faroktartás. Kívánatosak továbbá az izmos, dőlt lapocka és felkar, a terjedelmes, tiszta, száraz ízületek, a tiszta szárak, a szabályos ép paták.

Kép:

Quarter Horse:

A quarter horse az Amerikai Egyesült Államok első hivatalos lófajtája. Tenyésztését nem igazán tudatosan kezdték el. Az első amerikai telepesek lovakkal dolgoztak a mezőgazdaságban, valamint lóháton is közlekedtek. Gyakran versenyeztették lovaikat, ki tud előbb célba érni negyed mérföldön, innen a fajta neve (quarter = negyed). Törzskönyvezésükre azonban csak sokkal később került sor.

A fajta adatai:
Eredet: XVIII-XIX. század
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Küllem: A fajta fő jellegzetessége a különösen jól izmolt far, habár a telivérrel való nemesítés folytán kezd kevésbé erőteljes lenni; atletikus testalkat; rövid szárak; erős lapockák; erős nyak; ék alakú, rövid fej; széles homlok.

Marmagasság: Kb. 150 cm
Szín: minden szín, a tarka quarter a paint horse
Használat: hátasló; gulya melletti munka; rodeó; mezőgazdasági alkalmazás; versenyló

Érdekesség: A quarter horse több mint 3 000 000 egyeddel a világ legnépszerűbb lófajtája.
A quartereket gyakran fényképezik „háromnegyedes” állásból, hogy farizmukat kihangsúlyozzák.
A Dash For Cash nevű sárga quarter mén Amerika legtöbb pénzdíját nyerte.
Hiába terjedtek el a telivérversenyek, a quarterversenyek még mindig őrzik népszerűségüket.

Kép:

Holland Sportló:

A fajta a XX. századból ered. Hazája Hollandia. Kiváló sportló.
A fajta két fajtának a keresztezésének köszönheti létét. Ez a Groningen, mely az erős fart örökítette, és a Gelderlandi, mely a méretet és az akciós ügetést örökítette. Végül a fajtát nemesíteni kellett, ehhez az Angol telivér járult hozzá. Tulajdonképpen a testalkaton javított, mivel a Groningen és a Gelderlandi alapból egy kissé nehezebb testű lófajta. De a fajtába ezen kívül került némi francia és német melegvérű vérvonal is.

Kitűnően alkalmas és elismert is mint díjló, illetve ugróló. Nyugodt vérmérsékletű. A fej kissé telivéres, lábai jó szerkezetűek, patái jó alakulásúak.

Körülbelül 170 cm marmagasságilag, színileg pedig minden szín elfogadott, kivéve a tarkát. Hátaslónak hasznosítják.

Kép:

Lipicai:

A Lipicai ló melegvérű és már a XVI. századtól létezik. Lipicai lovakkal a leginkább a Bécsi Spanyoliskolában találkozhatunk. Tenyésztése nemcsak nálunk, Magyarországon folyik, hanem máshol is, ahol saját típusok alakultak ki a Lipicain belül. A Lipicai lovakat főként a királyi udvarnak szánták.

A Lipicai spanyol-génhányadú ló, a tenyésztésben legnagyobb részt a Spanyol ló volt hatással. A fajta a nevét a Lipica méneséről kapta, melyet 1580-ban hoztak létre. A fajtába került Arab génhányad is. Mindezek után talán említésre méltó a Spanyol Lovasiskola, mely tulajdonképpen a lovairól kapta nevét és 1572-ben alapították. Kicsit tömegesebb, mint egy átlagos melegvérű de sokáig elél.

Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat. A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej jellegű. A nyaka izmos de rövid, a mar nem kifejezett, háta nem túl hosszú, fara széles, végtagjai rövidek, de erősek és a pata is kemény. Marmagassága 155-170 cm közé esik, színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is.

A fajta kialakulása:

A fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza, amikor 1580. május 19-én döntés született egy hercegi ménes felállításáról a köves, karszt-tetőn fekvő Lipicán. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, tűrőképes, a pompát, a gazdaságot minden jellegében mutató lovat előállítani. A tenyésztés spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak olyan mének (de kancák) után is, amelyek a kívánt célt biztosítani látszottak.
A dán királyi ménesből az ugyancsak spanyol hátterű Plútó nevű mén került Lipicára. Követte ezt a mént a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó Conversano. A csehországi Kladrubból a máig nagy értékűnek tartott Favory törzs alapítója érkezett. Favoryval együtt vásárolták meg a lipicai ménes számára az eredeti spanyol mén Maestosot is. Nápolyból származott a pej színű Neapolitano is, amelyet 13 évesen vették meg a lipicai ménes számára.
Az 1800-as évek elején a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától az arabtól. A Siglavy törzsből származó arab mén bekerült a fajtába és Siglavy Capriola néven máig virágzó geneológiai vonalat alapított. Időközben kiegészült a lipicai törzs az Incitató és a Tulipan geneológiai vonalakkal. A világon ezt a 8 vonalát ismerik el a fajtának.
Az évszázadok viharaiban a ménes nem mindig folytathatta kívánatos, nyugodalmas életét. A háborúkban előforduló idegen kézre jutás félelme miatt a ménes többször kényszerült menekülésre. Többnyire Magyarországra 1809-1815 között 6 évet élt a ménes Mezőhegyesen. Az 1815-ös visszavonuláskor Mezőhegyesen maradtak az alkatban, tömegben meglévő pluszvariánsok. Mezőhegyesről 1873-ban költözik a lipicai fajtájú ménes Fogarasra, majd 1912 után Fogarasról is Bábolnára kerül. Az 1950-es évektől - először csikóévjáratokkal - indult meg a lipicai fajtájú lovak Bükk hegységbe telepítése. A csikókat 1959-ben követte az egész ménes. Évszázados kitérő után a fajta kialakulásához hasonló talaj és éghajlati körülmények közé tért vissza.

Tulajdonságai:

A lipicai fajtának nagy kosfeje van, amely azonban nem burkolt. Szemei nagyok, élénkek, értelmet mutatók, Feje inkább alacsony tűzésű. Nyaka izmos, kakasnyak, magas illesztésű. Ebből adódóan marjára ráborul gazdag izomzata. Háta hosszú, széles, jól izmolt, mégis gyakran puha. Ágyéka hosszú, széles, jól izmolt, erős, ezért jól kötött.
Fara kifejezetten széles, igen jól izmolt alma vagy dinnye far. Irányultságát tekintve inkább vízszintes. Igás, hintós jellegének megfelelően szügye rendkívül széles, feltűnően jól izmolt. Mellkasa inkább dongás, mint mély, ami maga után vonja lapockájának meredekségét. Fel és alkarja gazdagon izmolt. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardosak, elől-hátul előfordul a puha csüd. Küllemi jellegéből adódóan mozgása nem térölelő, inkább akciós. Az utóbbi 2-3 generációban sokat javult.

Kép: